/// Kicsiknek az égben ///
Minden olyan rém egyszerű
és könnyesen vidám
A fűszálakon kicsik szaladnak
de a fűszál hajlik ám
A sok kicsi alatt, míg körbe halad
mindig a vándorút
És örökké tart, hacsak nem majd
egy égig érő paszulyt
Találnak meg, és fel nem mennek
Rajta végig ők
Ott körbenéznek, jók a fények
és puhák a felhők
Vattacukor meg Istenszakáll
mindenki szív, mindenki száll
A kicsiknek az égben jó…
Az icipicikéknek itt lent a Földön
semmitse nem szabad
Csak álmaik lehetnek, váltott lovakként
hajtják az álmokat
Szegény álmok rozzant gebék
lesznek a derbyken
És a sok Barbie mind állva tapsol
míg célba ér a Ken
És díszkört mennek és integetnek
az éljenzőknek ők
Ott körbenéznek, jók a fények
és puhák a felhők
Ugye, az én pónimra is hullik majd
Az a vattacukor hó?
A kicsiknek az égben jó…
A semmi ágán üldögél a költőszív, aranybarátom
Vattacukor felhőn az én kicsi pónim, aranybarátom
Leintegetnek, te meg azt hiszed, hogy a kék ég hív, aranybarátom
És mész, hogy: „egy életem egy halálom, aranybarátom”
A kicsiknek az égben jó…
/// Paranoiám ///
A démonaimmal az álmaim ma
Táncolni mentek a központba.
Persze az egészből csak annyi látszott
Hogy én aggódva egyedül állok
A tánctér közepén
Ezen az éjszakán
Én meg a paranoiám
Az álmaimra ültek a démonaim
És a kijárat felé vágtattak, kinn
Eltűntek a sötétbe a riadt álmok
A hátukon a démonok a kurvaanyátok
Rohantam utánuk én
Ezen az éjszakán
Én meg a paranoiám
Rászoktak a démonok, hogy lovagolnak
Az álmaimon, már csak úgy ideszólnak
Hogy két egész meg egy félálom kéne
Igyekezzé’, mert mi ott leszünk hétre
A szolgájuk lettem én
Azon az éjszakán
Én meg a paranoiám
Persze, hogy a végén úgy lesz a vége
Hogy a démonok nem jönnek többet létre
Mert bár vannak álmaim, de unalmas álmok
Napfény, pálmafák, amiket látok
A reklámokba’ én
Minden éjszakán
Én és a paranoiám
/// A ragadozó szád ///
A ragadozó szád, a béna dumád
A szőrös segged, a borostád
A gyöngyös homlokod, a piás szájszagod
a lerúgott gatyád, ahogy mindig otthagyod
A duda, ahogy reggel nyomkodod
A pénzed, ahogy a tányéron kopog
A levescsont, ahogy a velőér’ vered
Az órád mennyire pontos, a kezed
A kezed, amivel markolsz dolgokat
Mennyire eres, ahogy a lábak közt matat
Utánanézek, aztán az arcodat
A tükörbe’ látod, ahogy az orgazmus miatt
Összerándul
Mint aki nehéz súlyt emel
Nehezen jön minden, de könnyen megy el.
Aztán kinyílik a szemed, az a szomorú szolga
Abba’ benne van minden, ami nem lesz kimondva
Soha, mert nem segít az se, ha motyogva
vagy a sírástól dadogva valaki kimondja
A földön a rövid vonagló mondatok
Mindenki rémült, ők is, ők is, hogy bent a jobb
Tűkön táncol… a lufi…
Aztán kinyílik a szemed, az a szomorú szolga
Abba’ benne van minden, ami nem lesz kimondva
Soha, mert nem segít az se, ha motyogva
vagy a sírástól dadogva valaki kimondja
A földön a rövid vonagló mondatok
Mindenki rémült, ők is, ők is, hogy bent a jobb
Vergődnek a napon, lassan tűnnek el,
szerencsére megint senki nem figyel.
/// Tompa kések ///
A nőknél, akik egyedül élnek
Tompák a kések
A kád szélén, ha habfürdőznek
Kis mécsesek égnek
Azoknak a fényénél nézik
A szép meztelen testük
Aztán lehunyják a szemük
És olyankor újra együtt
Vannak valakivel
Ott vannak valakivel
A kádban valakivel
Ott vannak valakivel
Aki pont most nem lehet itt
Vagy azért, mert van feleségük
Ilyen volt például Brad Pitt
Vagy azért, mert meghalt az illető
Vagy azért, mert nincsen kedve
Kést élezni egész éjjel
Tompa marad a penge
De ott vannak valakivel
A kádban valakivel
Ott vannak valakivel
Ott vannak valakivel
Ott vannak valakivel
Ott vannak
A gyertyák egyre csak lobognak
Hosszú árnyékot rajzolnak
A csempékre
Az ablakon át az égre
A Holdon is ott van az arcnak az éle
Látni a hátrahajló nyakat
A fogak közt, ahogy a sóhaj szalad
Látni, micsoda sikoly van benne
Illetve valami, ami sikoly lenne
Legszívesebben, de el lett harapva
Pedig elhallatszana a Holdig a hangja
Hogy vannak valakivel
Ott vannak valakivel
Ott vannak valakivel
A kádban valakivel
Ott vannak valakivel
/// Nem szégyellem ///
(Nem szégyellem, szar egyedül lenni)
(Nem szégyellem, szar egyedül lenni)
Akinek voltam a barátja
Annak már lehet, nem vagyok
Egyedül lenni a világba’
De menő, ugye, haverok
Állni egy szélfútta csúcson
Persze, hogy nincs is annyi csúcs
Hogy minden magányosnak jusson
Nem csak felfele megy az út
Nem szégyellem, szar egyedül lenni
Gondoltam, szólok
Hátha van itt valaki még
Akivel együtt éreznék
Nem szégyellem, szar egyedül lenni
Gondoltam, szólok
Hátha van itt valaki még
Mondjuk, hogy nem rossz, eleinte
Készül pár érfelvágós dal
Hogy „hol vagy?”, és „mikor jössz értem?”
És „hogyhogy senki nem akar?”
De közben titokban meg az van
Az van, hogy én nem akarok
Csak azért valakivel lenni
Mert olyan egyedül vagyok
Nem szégyellem, szar egyedül lenni
De még szarabb lenne
Ha ott maradtam volna benne
Nem szégyellem, nem szar
Nem szégyellem
Azt hiszem, mindenkinek eljön
Legkésőbb persze, ha meghal
Hogy egyedül lesz, mint az ujjam
Vagy mint a partra vetett hal
De közben titokban meg az van
Az van, hogy én nem akarok
Csak azért valakivel lenni
Mert olyan egyedül vagyok
Nem szégyellem, szar egyedül lenni
/// Föl-le jár ///
Pulóver alatti táj
A völgyből a domboldalt nézem
Nem mindent látok már
A homályban szerintem csak érzem
Hogy föl-le jár, föl-le jár
Föl-le jár pulóver alatt a táj, a táj
Föl-le jár, föl-le jár
Föl-le jár, föl-le jár pulóver alatt a táj, a táj
Lüktet a szám alatt
A vér, amit szíved küldött
Hallgatsz, én hallgatlak
Hogy fújod ezt a néma kürtöt
Lassul már, de föl-le jár
Föl-le jár pulóver alatt a táj, a táj
Föl-le jár, föl-le jár
Föl-le jár, föl-le jár pulóver alatt a táj, a táj
Most nem is kéne megtudnod, hogy hogy lesz
Hogy nem is én, majd más lesz, aki elvesz
Hogy az se én leszek, akitől elvász
Egy másik lesz majd, akit ma még nem látsz
Engem el fogsz hagyni, de majd bánod
És gondolod majd, velem talán máshogy
Lehetett volna, és felhívsz majd, a végén
A szeretőd leszek vagy mit tudom én
Föl-le jár, föl-le jár
Föl-le jár pulóver alatt a táj, a táj
Föl-le jár, föl-le jár
Föl-le jár, föl-le jár pulóver alatt a táj, a táj
/// Maci ///
Figyelj, ha nem akarsz emlékezni, oké
Majd azt mondjuk, hogy nem volt semmi sem
A bárban merlot, nálad fent meg a rosé
A zongorádon sem játszottam sosem
Most mit gondoljak, mért nevettél
hosszan, édesen
A lassú közben füledbe morzsolt
ócska viccemen?
Egy szakadék mélyét fürkészi egy kisleány
Paci, paci, paci – ismételgeti
Egy medve hallja, és rohan, ha segítség kéne tán
De a lány mögé ugrik, és meglöki
És most a lány újrakezdi, hogy
Maci, maci, maci, maci, jaj, maci!
Na, ezen nevettél akkor este ott
S ha most is nevetnél, már én is tudnék nevetni
Nem történt semmi, csak ami szokott
Imádom, ahogy oly könnyedén megbocsájt
Mindenki mindenért saját magának
S ha nem megy, akkor pedig mindent elfelejt
Es önfeledten megy a nagyvilágnak
Most mit gondoljak, mért nevettél
hosszan, édesen
A lassú közben füledbe morzsolt
ócska viccemen?
Egy szakadék mélyét fürkészi egy kisleány
Paci, paci, paci – ismételgeti
Egy medve hallja, és rohan, ha segítség kéne tán
De a lány mögé ugrik, és meglöki
És a medve halálordítással zuhan a mélybe
És a lány rákezd megint fel se nézve, hogy
Maci, maci, maci, maci, jaj, maci!
Na, ezen nevettél akkor este ott
S ha most is nevetnél, már én is tudnék nevetni
Nem történt semmi, csak ami szokott
De csak nézel rám, hogy ki ez, nem érted,
aztán jön a lányod, meg jön a férjed,
és elmentek, én meg csak állok, nézlek,
a férjed az még visszanézett,
de te húztad odébb, hogy „ezt nézd meg,
mekkora leértékelés”, és el is tűntetek valami boltba, végleg.
/// Gólzáporban ///
Kiabálsz és rázol
Gondolom, miket mondhatsz
Mert hang az nincs
Csak sípolás
Mintha lelőttük volna
Közelről egymást
A karodon kék pihék
Mögötte gól
Lett a tv-ben futó
Akcióból
De nem láttam miattad,
Nem láttam jól
Hogy volt a gól
Látod, itt nincs nyikorgó ajtó
Bevágódó ablaktábla
Viharban üres ház
Tomboló tenger
Nincs itt semmi
Csak te meg én
Nincs itt semmi
Csak te meg én
Meg a hátad mögött
Megint a gól
Egy látványos
Akciógól
A magyar
Válogatottól
Nem terveztem ezt
Magától lett ilyen
Sima, lapos
Átokhideg
De nincs nyikorgó ajtó
Bevágódó ablaktábla
Viharban üres ház
Az éjjeli szélben
Tomboló tenger
Nincs itt semmi
Csak te meg én
Gólzáporban
/// Szabad elő ///
Volt Horty tisztje, volt gimibe’ KISZ-titkár
Volt, hogy a Dunában nézte, mit visz az ár
Volt egy sztorija, amiér’ lett ez vele
Hogy mi volt itt végig, hogy csak ő, és más sose
Hogy megjelentette, hogy önként jelentkezett
Hogy elvitte a fene, a fene ott ette meg
A füredi villát, ott a Trabant, a telek
Anyám levest mer, azt még én is merek
Ez a Mecsekben bújkált, az a Bakonyban dolgozott
El is találták, két évig csak szopott
Volt feleség Budán, volt Pesten a szeretőm
Kit érdekel a múlt, ha úgyse lesz jövőnk?
Látod, lement a Nap, illetve a világ fordult sötétbe
Szépre csomagolva itt fortyog minden erő
Olyan erők, aminek eredőjeképpen nagy erőtlenségbe’
Csak állunk egy helybe’, mint a lengő búzamező
Szabad előjönni, hiába mondták neked
Hogy nem szabad elővenni, próbáld, hogy előveszed
És meggyújtod, és nézed, hogy ég, és nem érdekel
Hogy ki bámul meg, hogy ki mit gondol, hogy ki fújja el
Most szabad előjönni, hiába mondták neked
Hogy nem szabad elővenni, próbáld, hogy előveszed
És meggyújtod, és nézed, hogy ég, és nem érdekel
Hogy ki bámul meg, hogy ki mit gondol, hogy ki fújja el
Hogy áldott vagy átkozott, tettes vagy áldozat
Annyiszor változott, semmit nem változtat
A kicsik az égben a templomok falán
Trombitálnak sokat a kutyák valagán
Szarcsimbók hintázik, míg egymást ugatják
Ha elfogy a kerítés, akkor abbahagyják
Ijedten, most mi lesz, ki fut el legelőbb
Kit érdekel a múlt, ha úgysincs jövőnk?
A háború azoknak jó, akik ölni szeretnek, a vallás palástja
Meg elrejti úgyis az ördög patáit is
Neked mit mondtak, mi baj veled, hogy csak sötétbe lehet előjönnöd hátha
Nem látja senki, amikor előveszed
Most szabad előjönni, kit tudja, még meddig lehet
És szabad elővenni, próbáld, hogy előveszed
És meggyújtod, és nézed, hogy ég, és nem érdekel
Hogy ki bámul meg, hogy ki mit gondol, hogy ki fújja el
Szabad előjönni, hiába mondták neked
Hogy nem szabad elővenni, próbáld, hogy előveszed
És meggyújtod, és nézed, hogy ég, és nem érdekel
Hogy ki bámul meg, hogy ki mit gondol, hogy ki fújja el
/// Láng ///
Láng vagyok
Csillagok
Az unokatestvéreim
Az unokatestvéreim
Az unokatestvéreim
Minimum
Egy láng, és amiből
előbújtam, hamu
Lesz nemsokára
Lesz nem sokára már
Lesz nem sokára már
Maximum.
Ha értelmet találnék
Benne, hidd el, mondanám
Talán egy mese
kb. hetedik oldalán
Jövünk majd mi, amikor
A kis királylány
Gyertyát gyújt
A sárkánynál
Talán az az öt perc
Amíg nem fél annyira
Aztán minden ilyen lángnak
Meg kell halnia
És nem tudják meg
Hogy mi lesz az utolsó oldalon
Én nem tudom,
Én se nem tudom
Bizony
/// Ugatós ///
Megugatni mindent, ami elmegy
A drótkerítésünk mellett
Tudjátok, mi volna, ha
Az a kerítés nem volna,
Sőt a járda sem lenne?
Aki jön-megy, nem jönne.
Az autórádiója
se szólna, ha nem volna
Annak az autósnak autója
Vagy legalább kilophatták volna
a rádióját, akkor nem ugatnánk úgy, hogy
Vau, vau, vau
Se a bemondó, se én
Nem ijesztegetném
A lakosságot, mi fog jönni
Az idő meg az összes többi
Nem tudnának többet jönni
Lehet nyugodtan hátradőlni
Tízmillióan
Tudnák, hogy minden jól van
Én meg egyedül kinyújtóznék
A nagy magasságos égig
Úgy szeretném jól érezni magam, mint még
Soha, de innentől végig
Kiszakadni, ahogy egy üvöltés
Kiszakadhatott volna
Ebből az éjjel elgázolt sünből
Ha nem hal meg pikkpakk egyből
Meg ha tud kiabálni, mert nem sün
A sünből kiáltás nem gyün
Csak én ugattam, hogy
Jaj, sün, vigyázz
De nem vigyázott. Gáz